Isztria
Csak olyat tudsz elképzelni, amiről van már némi fogalmad. Ki ne látott volna már tengert, szigetet, házakat? A vizet, földet már rég ismered. Csak akkor válik különössé, és kezd el szárnyalni a fantáziád, ha mindennek neve van. Márpedig van: Isztria.
Felgyorsult élet- és élményritmusunk már hozzászoktatni látszik a változatossághoz. Isztria változatos, ha képes vagy észrevenni. Szigetvilág, táj, amely – mondhatni – az érkezések és távozások egyre gyorsuló(bb) ritmusában él.
Minden sziget olyan, mintha valami titkot őrizne. Isztria, igen, őrzi az elsüllyedt hegy(ek) emlékét, melyből partvonal alakult, a régi hangszerek dallamát, utcácskáival, panorámájával a fenséges isteni csodát. A közelséget mindahhoz, amit úgy hívunk: emberi. Lüktet. Talán a tengerparti városai a legnépszerűbbek, ami nyilván nem meglepő, hiszen az Adria partja(i) idegenforgalmi központ. A turisták nagy részének, Isztriáról a pulai amfiteátrum vagy Rovinj csodálatos, tengerre épült városa jut eszébe. Valóban, ez a sziget, nem csak a csodát őrzi, de kultúrtörténetet is tartogat mindazok számára, akik érdeklődéssel indulnak bűvkörébe kerülni. A középkori falvacskái, dombos térségei további kuriózum lehet az odalátogatóknak, nem beszélve arról, hogy itt található a világ legkisebb települése is, a méregzöld dombok övezte Hum falucska a maga huszonhárom lakosával.
Története van ennek a szigetnek. Valamiféle vonzereje ugyanakkor: a lent, azaz a víz tisztasága, valamint a fent, azaz az északon vonuló Cacarija hegység magassága, szabadságképzete. Ami a kettő között van, maga az élet. Emberi kapcsolatok, közelségek. Teljes harmónia.
Mindezeket csak akkor tudod értékelni, akkor tudod igazán befogadni, ha legalább egyszer már ráléptél földjére, szembe néztél embereivel és teleszívtad tüdőd a magát felkínáló tiszta levegővel.
Legyen szerencsés utad, és feltétlenül élvezd a dallamokat!